Az -u végződést nem csak közvetlen parancsban használjuk (amint már láttuk), de függő beszédben is, ke kötőszóval kezdődő alárendelt mondatokban parancsolást, kérést, figyelmeztetést, kívánságot kifejező igék után.
A je elöljáró egyfajta dzsóker. Nincs pontos jelentése, akkor használjuk, amikor nincs másik elöljáró, mely megfelelne a pontos jelentésnek, amit ki akarunk fejezni. Többek között ezt használjuk a "-kor" megfelelőjeként az órák kifejezésénél.
Ez az ige főleg a következő kifejezésben használatos:
Kicsinyítésre szolgál:
Nagyításra szolgál:
Jelentése "válik vlamilyenné , "-ul, -ül":